Prológus

  Sóhajtásom nyeli el a kínos csöndet. Most, vagy soha alapon állok egy nagy késsel a kezemben a barátom előtt, ki egy lánnyal, a legjobb barátnőmmel fekszik egy ágyban. Eleinte csak meg akartam látogatni, de most, hogy itt látom Clara-val, megváltoztak a dolgok… Ilyen durva dolgot, hogy megölik, csak azért, mert megcsalja a barátnőjét, nem tesznek túl sokan. De hazudott nekem! Azt mondta, én vagyok az egyetlen nő az életében! A szerelme! A mindene! Az egyetlene! Ekkor elborul az agyam, és egy könnycsepp kíséretében belemélyesztem fegyverem a mellkasába, mire ösztönösen kinyílik a szeme, és fuldokolva leheli ki lelkét nyitott száján, mit eddig csak én csókoltam oly szenvedélyesen, oly szerelmesen. A csillogó vér lassan folyik ki a hófehér ágyneműre, s már a mellette fekvő lányt is kezdi belepni. A legjobb barátnőm volt, de a haragom jelenleg erősebb, és még mielőtt felkelne, gyönyörű arcát kezdem el szétmarcangolni, eleinte kisebb vágásokkal.
 - Mit csinálsz? Livia! Ez fáj! – kiáltja, s ebben a pillanatban zokogni kezd, de én nem kímélem.
 - Ne hadonássz, te utolsó kurva! Mit tettél a barátommal? – üvöltöm, és lassan én is sírásban török ki.
 A kést még egyszer végighúzom óvatosan az arcán, majd erősen belenyomom bal szemébe, mely abban a pillanatban kifolyik, és összekeveredik Dylan vérével. Jobban élvezem a dolgot, mint azt először gondoltam volna. A lány sikításai lassan elhalkulnak, és végül teljesen megszűnnek. Egy utolsó vágás a nyakán, és az élete lejár. Vigyorogva állok fel az ágy mellé, és így szólok:
 - Eddig mind a ketten szépen voltatok. Most azonban mind a ketten csúfak, és holtak! Áldásom rátok! – nevetek fel, és lassan hátrálva kimenekülök a szabad levegőre.
 Lihegni kezdek a ház előtt, hol eddig Dylan tengette életét családjával. Ám ez az élet megszakadt. Most a rokonain van a sor, hogy végezzek velük, mielőtt kiderülne, én öltem meg egyetlen fiúkat, ugyanis a gyanúsítottak listáján vagyok. De én! Livia Chess, megteszem! Akár fél lábbal a sírban is. A bosszú, a véres bosszú a specialitásom…